ZENDÜLŐ

  A Gyakorlás végzése során úgy tartják, öt akadályozó tényezőbe ütközhetünk, melyek a következők:  Sóvárgás: Vágyakozás, az élvezetekre, a fizikai világ dolgaihoz való ragaszkodásunk. Rossz-akarás: Harag, gyűlölet, ellenszenv, vagy ellenséges érzések mások vagy magunk felé. Lustaság - tunyaság: Szellemi tompaság, álmosság, motiválatlanság, és a tenni akarás hiánya. Nyughatatlanság-aggodalom: Nyugtalan elme, szorongás, bűntudat és gondolatok csapongása. Kétség: Bizonytalanság a tanításban - Dharmában, a tanítóban vagy a saját gyakorlati képességeinkben.  A fenti öt akadályt a Pandita Meditációs Központ a következőképpen foglalta össze: 1. Kāmacchanda nīvaraṇa, vagyis az érzéki vágy és sóvárgás: Ez nem csupán szexuális vágyat jelent, hanem minden olyan késztetést, amely kellemes élményhez akar jutni vagy fenn akarja azt tartani. A modern ember számára ez lehet az étel utáni sóvárgás, a telefon állandó ellenőrizgetése, az elismerés keresése vagy akár egy kellemes emlék újra...

Egy napon Zen Mester Dae An- tól egy tanítvány a következőt kérdezte;  "- Honnan tudom, hogyha egy technika nem működik számomra, és egy másikkal kellene próbálkoznom. Vagy még inkább hogyan tudnék különbséget tenni az elvárásaimtól és szeretni azt, hogy "oh én ezt meg ezt szeretem", meg "ezt meg ezt is szeretem". Mantrázom, vagy éppen mást csinálok. Hogyan tudnék ezek között válogatni, egyáltalán kell e válogatni?" - Csupán ülj, és tedd fel a kérdést, "Mi ez?" . Próbáld megtapasztalni ezt a fajta gyakorlást. Az emberek néha iskolát váltanak, majd ezt újra és újra megismétlik. Igazából ez túl mutat a miben is hiszek, - vallásos és nem vallásos - kérdéseken. Ahogy Andy is mesélte, nagyon mély Katolikus családból érkezett. Sőt jómagam is egy nagyon is Katolikus tradíciókkal bíró családban nőtem fel. A gyermek és tinédzser koromat is ebben a neveltetésben töltöttem. Aztán valahogy természetes módon csak úgy jön valahonnan, egy belső kérdés. Másokná...

  Egy este a budapesti zen központban egy tanítvány, a következőt kérdezte George Hazlbauer dharmamestertől: - A gyakorlásunkban a ’nem tudó’ tudat megtartásával, kapcsolatban mindig azt érzem, hogy ha minél több időt töltök a „nem tudóban” akkor az olyan érzés mint egy bungie jumping, ahol mindent elhagyva a jelen pillanatban vagyok. Azonban azt érzem, hogy ezt egy bizonyos időn túl nem vagyok képes fenntartani. Az élet felépítése szempontjából ez nekem valahogy nem megy. És azt érzem, hogy ez a ’nem tudó tudatot’ nem tudom mindennap fenntartani, s mégis ez a tárgyam, ezzel gyakorlok. Hogyan tudnám ezt így fenntartani?   - Nem tudom! (a dharmamester felnevet). Sokszor túl gondoljuk a dolgokat, valójában azonban a dolgok sokkal egyszerűbbek. Rendszeresen dolgozunk a zen templom körül, s sok ember nem tudja miként is verjen be egy szöget. Ők túl sokat gondolkodnak és a kezükre ütnek, még egy ilyen egyszerű dologban is. Az ember koncepciókat gyárt, viszont mindezt a saját ...