Egy este a budapesti zen központban egy tanítvány, a következőt kérdezte George Hazlbauer dharmamestertől:
- A
gyakorlásunkban a ’nem tudó’ tudat megtartásával, kapcsolatban mindig azt
érzem, hogy ha minél több időt töltök a „nem tudóban” akkor az olyan érzés mint
egy bungie jumping, ahol mindent elhagyva a jelen pillanatban vagyok. Azonban
azt érzem, hogy ezt egy bizonyos időn túl nem vagyok képes fenntartani. Az élet
felépítése szempontjából ez nekem valahogy nem megy. És azt érzem, hogy ez a ’nem
tudó tudatot’ nem tudom mindennap fenntartani, s mégis ez a tárgyam, ezzel
gyakorlok. Hogyan tudnám ezt így fenntartani?
-
Nem tudom! (a dharmamester felnevet). Sokszor túl gondoljuk a dolgokat, valójában
azonban a dolgok sokkal egyszerűbbek. Rendszeresen dolgozunk a zen templom
körül, s sok ember nem tudja miként is verjen be egy szöget. Ők túl sokat
gondolkodnak és a kezükre ütnek, még egy ilyen egyszerű dologban is. Az ember koncepciókat
gyárt, viszont mindezt a saját képességeid szerint tedd meg. A ’nem tudó’ az a
gondolkodás előtti tudat. Még a gondolkodásod is ennek a része, hiszen ez
mindig itt van. Csak próbálj mindig a legjobb képességeid szerint tenni.
Gyakorlás közben vagy az interjú közben, ha ilyenkor van egy nagyobb élményed,
az mindig veled van, nem tud elmenni tőled, egyszerűen képtelen erre. Csak ezt
tartsd észben. És ez (földre üt zen botjával) – Ez a nem tudó tudat. (Nevetés a
közönség soraiból)
Szóval
mindezt a tudatodban tudod csinálni. Vissza tudsz térni a ’mi ez?’ kérdéshez,
és ami a legfontosabb, hogy csináld őszinte szívvel. Nem számít, hogy ez 1%-os ’nem
tudom’ vagy 100%-os ’nem tudom’. Csak próbáld. Ez minden, tényleg. Nagyon
sokszor nem fog sikerülni, és nagyon sokszor sikerülni fog. S minden egyes
alkalomból tanulni fogsz, bármi is volt az eredménye, s majd ismét megpróbálod.
Ez a ’nem tudó tudat’ tartása. Ez az, hogy nem ragaszkodsz az elképzeléseidhez.
Ez jelenti azt, hogy újra és újra a képességeidhez mérten a legjobban csinálod.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése