Mint arról már korábban jó pár "médiumban" olvashatták a bajai és baja közeli lakosok, November 22.-én szombaton megtartottuk az Első Bajai Zen Nyíltnapunkat, amelyet mondhatni hatalmas siker övezett. Az alkalom során ezen a kissé borongós esős napon;
Tíz ember közösen révedt a padlóra, és a falra. S mindezt a legnagyobb nyugalomban és békességben tehették.
Ritka pillanat ez, hiszen ez nem a mindennapi tevékenységeink tárházát színesíti, hiszen nem ülünk le naponta és állunk meg egy pillanatra, hogy megszemléljük mi is vesz minket körül. Ez sajnálatos, ugyanis kifejezetten hatásos, és hasznos ha az ember a mindennapi forgatag vihara mögül olykor-olykor kitekint és megszemléli a nyugalom áldásos hatásait.
Az első Zen Nyíltnap résztvevői így tettek, s mindezt úgy, hogy három meditációs tevékenységgel megismerkedve, remélhetőleg jó tanácsokkal, és technikákkal térhettek haza otthonukban ahol talán még ma is gyakorolnak.
Azonban mi is történt itt pontosan?
A reggeli rövid bemutatkozást, és a frusztrációk leküzdését követően belevetettük magunkat a tudatos légzés szemlélésébe, melyet vezetett meditációs keretek között gyakorolhattak a régebbi és az új gyakorlók egyaránt.
Ahogy Erzsike fogalmazott számára ez is az újdonság hatásával bírt, holott ő már régebb óta kis közösségünk tagjaként gyakorol hétről hétre. Azonban ez is azt mutatja, hogy nincs különbség 'kezdő' és 'haladó' gyakorló között, ugyanis ez a két szó ebben az irányzatban nem létezik. Ahogy mondani szoktam: "Mindenki most kezdi, ez az ülés mindenkinek az első."
Az instrukciók meghallgatását követően, a résztvevők elmerülhettek a légzés figyelésének egyhegyűségében, melynek technikáját a második gyakorlási alkalom során maguknak a résztvevőknek kellett felidéznie a fal felé fordulás gyakorlása mellett.
Volt akinek ez könnyebben ment, s nem azért mert csendben voltunk, hanem azért mert szimplán megfordult. Azonban így adja magát a kérdés, mi változott? Hiszen csak annyi történt, hogy nem egymás felé révedtünk el a padló által nyújtotta örömökben, hanem a fal felé fordulva néztük annak más pontját.
Végezetül a harmadik ülés során, a szerető gondoskodás, vagy más nyelveken, irányzatokban a Mettá meditációját végeztük, amellyel a gyakorlók így az Északi Buddhizmus egyik gyakorlatát a vizualizációt is kipróbálhatták kicsit.
Ennek a meditációs formának részeként, a gyakorlók először maguknak kívánnak minden jót, úgy mint "részesüljünk minden jóban, s annak okában, s mentesüljünk minden rossztól s annak okától." Valamint "kívánjunk magunknak erőt ahhoz céljainkat elérhessük".
Ennek vizualizációját úgy képzeljük el, hogy mosolygunk, és testünket elárasztja a boldogság fénye. Majd ezen jó kívánságok mellett elképzeljük, hogy a fény körbevegye szeretteinket, barátainkat, majd a számunkra semleges személyeket, ellenségeinket és végezetül akár az egész planétát.
Ezen három gyakorlattal próbáltunk kissé közelebb hozni az újonnan érkezetteket a Buddhista gyakorlatok világához, s így próbáltunk újdonsággal szolgálni a már régebbóta gyakorló résztvevőink számára. Mellyel kapcsolatban összességében úgy érzem, hogy sikerrel zárhattunk, hiszen
gyakorlásunk nyomán még a Hó is elkezdett esni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése