"Egy ifjú szerzetes megkérdezte a Zen-mesterét:
– Mester, miért hordod még mindig ezt a foltozott, régi köpenyt? Nem volna ideje újat készíttetni?
A mester elmosolyodott.
– Nézd csak – mondta –, ez a köpeny húsz éve szolgál. Amikor elszakadt, megfoltoztam. Amikor a folt is elszakadt, levágtam belőle párnát. Amikor a párna kiszakadt, ronggyá lett. A rongyból törlőkendő lett. Amikor az is elhasználódott, a hamuját a kert földjéhez adtam, hogy táplálja a növényeket.
Majd hozzáfűzte: – Így szolgál egy köpeny százszor is, ha tudod, hogyan nézz rá.
A tanítvány ekkor meghajolt, és megértette: a mértékletesség és tiszteletteljes gondoskodás a tárgyakban is a megvilágosodás tükrét hordozza."
A fenti történet is azt az ideológiát szolgálja, hogy a ZEN nem csak gyakorlat és meditáció, hanem gondos életvitel, melyben minden porszem megkapja a maga hasznát és jelentőségét.
Joe Alma Potter - Hyon Ja Zen mester egyszer egy történetet mesélt, amely vele esett meg még Los Angelesben töltött évei alatt, mikor is felkérték, hogy ő főzze meg az ottani Zen mesternek a vacsorát. Alma nagyon megtisztelőnek tartotta a feladatot, így neki is állt a főzésnek. Felforralta a tészta vizet, mikor az egyik tanítvány oda lépett hozzá, és közölte vele, hogy a Mester úgy döntött a városban esznek. Alma ekkor kissé csalódottan megkérdezte, hogy mi legyen a vízzel? Mire a tanítvány a következő választ adta:
- Mindegy csak ne öld meg!
Egy pillanatra gondolkodjunk el ezen, hogyan ne öljük meg a vizet?
Ez a kijelentés, felszólítás, nem magára a vízre mint élőlényre vonatkozik, hanem inkább az újra hasznosításra. Mikor csak úgy elöblítesz valamit, akkor ne pocsékold el az értékes vizet, hanem inkább azt add a növényeknek. Valamint ha a tésztát kifőzzük, akkor annak a főzővizével főzzük tovább a levest. Mindig lehet valamilyen új útvonalon újra hasznosítani.
Ami számunkra hulladék, és fel nem használható vacaknak tűnik, az másnak akár kincs és érték is lehet. Pontosan így történt egy alig működő laptoppal is, melyet adományként elvittem Nepálba, s ott a helyi óvodának felajánlva a laptop új életet kapott. Habár ügyesen bajosan működik, még is ott hatalmas boldogságot és örömet okozott. Mert igaz, hogy lehet nem is lehet bekapcsolni, ez azonban nem számít, mert a gépelést úgy is meg lehet rajta tanulni.
Nem az a kérdés, hogy mire nem lehet valamit felhasználni, vagy hogy szemét e, azt kell igazából megtalálnunk, hogy az a számunkra felesleges dolgot, hogyan tudnánk még újra hasznosítani.
Ez az igazi ZEN szellem, a Buddhizmus szelleme.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése