ZENDÜLŐ

 Részlet a Dzsátakák azaz Buddha Előző életeinek regéjéből: Egykor régen, amikor Benáreszben Brahmadatta király uralkodott, a Bódhiszattva egy nyúl méhében öltött testet, és az erdőben tanyázott. Az erdőt egyik oldalon egy hegy lába szegélyezte, másik oldalon egy folyó, a harmadik oldalon pedig egy erdőszéli faluval volt határos. A nyúlnak három barátja volt: egy majom, egy sakál és egy vízisikló. Ez a négy bölcs állat egymás közelében lakott, s amikor mindegyik megszerezte a napi táplálékát a maga vadászterületén, esténként találkoztak egymással. A bölcs nyúl a Törvényre oktatta a másik hármat:   „Adakozni kell, az erkölcsi parancsokat követni kell, az áhítati napokat meg kell tartani”. Ők megszívlelték tanítását, mindegyikük megtért a maga hajlékába, ott tanyázott. így telt az idő. Egy alakalommal a Bódhiszattva feltekintett az égre, szemügyre vette a hold állását, és megállapította, hogy másnap áhitati nap lesz. Figyelmeztette a három másikat:  — Holnap á...

  Kíméletlen gyors Ecset csapás az Enso Kertben mit keres?   „ A kalligráfia az írás művészete” – olvasható a The Met múzeum honlapján [1] . Melynek hagyománya a mai napig fenn maradt, és elterjedt, főként az ázsiai kontinenseken. A kínai kalligráfia már több mint 4000 évvel is jelen volt, majd ebből nőtt ki a Shodó azaz a Japán kalligráfia, a középkori Tang Dinasztia idején. A wikipedia [2] oldala szerint a legrégebbi Japán kalligráfiai írás a Medicine Buddha festményen maradt fenn Horyu-ji templomában. Ugyanebben a templomban található meg a Lótusz szútra is, a Hokke Gisho melyet a korai 7. századra tesznek, és ezt vélik a legkorábbi japán szövegnek. A Buddhizmus beáramlásával, s a Zen hagyományok elterjedésével, annak hagyományai megjelentek a kalligráfia művészetében is. Így megjelentek az egyvonalas stílusok, melyet a szerzetesek használtak. Ennek az egyvonalas művészeti kalligráfiai ágnak képezi a részét az ENSO. Az ENSO elkészítése közben, a gyakorló eg...