ENSO A KERTBEN

 

Kíméletlen gyors

Ecset csapás az Enso

Kertben mit keres?

 

„A kalligráfia az írás művészete” – olvasható a The Met múzeum honlapján[1]. Melynek hagyománya a mai napig fenn maradt, és elterjedt, főként az ázsiai kontinenseken. A kínai kalligráfia már több mint 4000 évvel is jelen volt, majd ebből nőtt ki a Shodó azaz a Japán kalligráfia, a középkori Tang Dinasztia idején.

A wikipedia[2] oldala szerint a legrégebbi Japán kalligráfiai írás a Medicine Buddha festményen maradt fenn Horyu-ji templomában. Ugyanebben a templomban található meg a Lótusz szútra is, a Hokke Gisho melyet a korai 7. századra tesznek, és ezt vélik a legkorábbi japán szövegnek.

A Buddhizmus beáramlásával, s a Zen hagyományok elterjedésével, annak hagyományai megjelentek a kalligráfia művészetében is. Így megjelentek az egyvonalas stílusok, melyet a szerzetesek használtak. Ennek az egyvonalas művészeti kalligráfiai ágnak képezi a részét az ENSO.

Az ENSO elkészítése közben, a gyakorló egy lélegzetvétel ideje alatt hozza létre a ’tökéletes’ művet. A levegő kiáramlásakor az egész test egyként indul meg, a kéz által vezetett útjára, s együttesen hozzák létre a tökéletlen kör motívumát, mely pont olyan tökéletes amilyennek lennie kell.

Az ENSO nem csupán egy ’paca’ a vásznon, hanem egy belső gyors lecsendesedés, amikor nincsenek jelen a gondolatok, a múlt vagy a jövő ugrándozó moziképei, csak a kifújt levegő hatására létre jövő pillanatnyi belső nyugalom van jelen, mely nyomot hagy a papíron.

Ez nem más mint a ’körkörös forma’ vagy ahogy általában fordítani szokták a ’Zen kör’[3], mely a Buddhista megvilágosodást szimbolizálja. Ezt a szimbólumot a ’ragyogó teljes holddal’ és a ’nagy kör tükörrel’ hozza hasonlatba a magyarul Oroszlán Üvöltése Buddhista oldal, mely szép átfogó betekintést nyújt az ENSO múltjába.

A honlap szerint az első Zen festményt, egy tanuló szerzetes vetette vászonra, aki valami konkrét módon szerette volna ábrázolni a megvilágosodást. Az első ENSO festmény, pedig a Kínai Zen mestertől Kyozan mestertől (814-890) származik, mely a Keitokudento-roku-ban található meg. 

A festményhez pedig az alábbi történet tartozik:

„Egy szerzetes megkérte Isan mestert, hogy egy gatha költeményben kifejezve beszéljen a megvilágosodásról. Isan azonban vissza utasítva így válaszolt:

’Ott van az orrod előtt, miért kellene kipréselnem az ecsetből a tintát?’

Ezt követően a szerzetes megkérdezte Kyozan Mestert is, hogy valami konkrétabb választ kaphasson. Kyozan azonban egy kört rajzolt egy darab papírra és így szólt;

’Elgondolkodni ezen és megérteni ezt a második legjobb dolog, nem gondolni rá és megérteni a harmadik legjobb’.[4]

Ezekután vált az Zen kör a Zen művészet központjává.

 

BENT A KÖR, KINT A KERT

Belső nyugalom

Lenyomatol a kintben

Rendezett kertként.

 

A Japán Zen hagyományok másik jellemző motívuma a sajátos Kert rendezés, melyet itthon stílusosan Japán Kertnek, vagy Zen Kertnek szokás nevezni.

A kert szimbolizálja a természeti elemeket, a hegyeket, sziklákat, szigeteket, folyókat és tavakat, s a célja nem más, mint egy olyan természetes meditatív hely létrehozása, amelynek látványa elindítja a gyakorlót a belső csend elérésének útján. A japán kertek sajátságairól többet is megtudhatunk az Encyclopedia Britannica-ból, mely külön fejezetet szentel a japánok eme egyedi kertészeti stílusának[5].

Ezen kert rendezés egyik művelője Terebess Gábor is, akinek webtára a Buddhizmus és az Ázsiai kultúra iránt érdeklődők ’könyvtáraként’ szolgál. Kicsiny hazánk pedig számtalan helyen rejti ’műveit’ – Budapesten, vagy éppen Kistarcsán.

A kert rendezés, a mai mindennapi világunkba is beszivárog, számtalan lakásfelszerelés bolt polcain megtalálhatóak az ’apró’ Zen kertek, melyre otthonunkban rápillantva eljuthatunk egy békésebb állapotba. Azonban a Zen kertek, nem csak szemlélődésre, szolgálnak megfelelő gyakorlati alapként, hanem azok művelése, gereblyézése is a gyakorlatok fontos szerves részét képezik.

Az óra keretein belül is megtapasztalhattuk ezt kicsiben, s így egy picit a folyamat saját hatása alá keríthetett minket. Így ennek segítségével akár vissza is repülhetünk gondolatban a 14.-16. századi japánban, ahol a Muromachi-korszakban kezdett saját műfajként megjelenni a Zen kertek, mint száraz tájkertek.

 

NA DE MIT KERES

A KÖR A KERTBEN?

A kertben a kör

Nem más, mint hullám tajték

Harmonikus csend.

 

Számomra a két gyakorlat, teljesen más aspektusba helyezi, a meditációt. Törekvéseim alapján, reggeli időszakban tartott üléseim záró momentum elemeként kerítek sort a Kör megalkotására, majd a ’kert’ rendezésére. Erre persze akkor kerül sor főként, ha a lusta fáradtság manó éppen nem ül a vállamon, de ezt tekintsük mellékes kitekintésként.

A lecsendesedett tudat, már amikor sikerül így lenni, az ENSO rajzolását egy gyors suhintásnak, egy lesújtó kardnak érzékeli. A műalkotást megelőzi a lágy lélegzetvétel, pár mélyebb be és ki légzés, melynek utolsó mozzanataként, egész testemet mozdítva próbálom a lehető leg tökéletlenebb kört megalkotni. Igazság szerint nem tudom, hogy belül, mit is kéne érezni? Igaz ez a gyakorlók állandó nagy kérdése, - vajon jól csinálom? Nem baj, ha közben nem gondolok semmire, vagy éppen tele a fejünk? – Érdekes, hogy a kör megalkotása közben többnyire az üres csend honol, igaz csak egy pillanatig, amíg az éles suhintás tart.

Ezzel szemben a Zen kert, kis ’kapirgálása’ egy mélyebb elnyugodást eredményez. A folyamat hosszabb ideig is tart, lévén, hogy minden vonal egy-egy lélegzetvétellel születik meg. A körrel szemben ez ugyan mélyebb, de ugyanakkor több gondolat is megjelenik a fejben az idő hosszúsága miatt. Itt már az ember – azaz jó magam – hajlamos néha elkalandozni.

Különös párhuzam az is, hogy a műre, a befejezett kertre megnyugtató érzés ránézni, ezzel szemben a körre eddigre már nem tudok visszatekinteni, hiszen egy önszáradó vászonpapírra rajzolom fel, melyen a mű eltűnik. Akár csak a gondolatok tova tűnnek, úgy tűnik tovább a kör is, ezzel szemben vannak dolgok, emlékek, fantáziák, amelyeket a tudatunk megragad, ennek szimbolikájára remek elem a kert. Hiszen ott az alkotás mindaddig ott marad, amíg nem keverjük el simára ismét a homokot.

Harmadik gyakorlatként pedig minden ENSO-hoz született egy Haiku. Ezt a versformát és gyakorlatát, inkább az ész és számok játékának mondanám. A gondolatok, szavak egy témára, a körre és a megalkotását körülölel érzelmekre fókuszálódnak. Ezek inspirálják a fejben megjelenő szavakat, melyet mindig az ujjak biztos meglétének leszámolása követ. 1… 2… 3… 4… 1… 2… 3… - oké rendben meg van az 5 szótag, jöhet a 7 s így tovább.

 

Ezen reggeli gyakorlat sor, amolyan komplex Zen reggelt idéz, melyben ott a meditáció csendjéből hirtelen előbúvó és eltűnő felhők gondolata, a megmaradó, de elengedhető kék ég gondolata, s a kék ég mögött rejlő csillagokra koncentráló tudat gondolata is.

 

 

---

[1] forrás: https://www.metmuseum.org/essays/chinese-calligraphy

[2] forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Japanese_calligraphy

[3] forrás: https://www.lionsroar.com/what-is-an-enso

[4] A szöveg és a kép forrása: https://gramatologia.blogspot.com/2010/12/enso-in-japanese-art.html

A történet saját fordításban szerepel (kelt. Török Péter 2025)

[5] Szintén egy internetes forrás: https://www.britannica.com/art/Japanese-garden